Nem kaphatunk meg mindent, amire csak vágyunk. Miénk lehet a világ összes pénze, akkor is van, amit sosem vehetünk meg. Akármennyire is vágyunk rá... Van, amit nem lehet erőltetni, van, ami ellen nem tehetünk semmit, bármennyire is szeretnénk és bármennyire is próbálkozunk. És bizony, azt hiszem mindenki életében kell lennie reménytelen szerelemnek is.
De miért lenne ez baj? Oké, igen, talán baj, mert szomorúak vagyunk és úgy érezzük, hogy semmi értelme nincs az életünknek. De ettől függetlenül meg kell tanulnunk átlépni ezen. Lehet, hogy mégis a mi javunkat szolgálja, minket erősít meg a fájdalom. Ha mindent megkapnánk, amit csak szeretnénk, akkor nem tudnánk értékelni azt, ami megadatott nekünk. Mert igenis lehet értéket találni az életünkben, akár mindenkinél mást és mást: egy barát, egy testvér, egy mosoly... Ezekre kell odafigyelnünk, mert akkor is, ha tombol bennünk az üresség, még adhatunk valami szépet másoknak, a világnak.
Közben pedig bíznunk kell abban, hogy ha valaminek meg kell történnie, akkor az meg fog történni. Ha a sors úgy akarja, odaadja nekünk anélkül, hogy kérnénk. Ha tényleg szükségünk van rá, előbb-utóbb meg fog találni minket. De közben meg kell tanulnunk boldognak lenni. A boldogság nem az ölünkbe hullik, hanem mi teremtjük saját magunknak, csak rajtunk múlik minden. És ha soha nem érkezik meg az, amire vártunk, akkor is elmondhatjuk majd, hogy boldogok voltunk, hogy nem volt hiábavaló az életünk. Bíznunk kell abban, hogy aminek jönnie kell, az jönni fog, aminek mennie kell, az pedig menni fog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése