Néha könnyebb feladni. Néha könnyebb elfutni. Könnyebb nem tudomásul venni a problémákat és csak elbújni előlük, mintha nem találnának meg többé, ha te sem látod őket. De mindig ott lesznek a háttérben, akkor is ha sikerül elterelned a figyelmed róluk, ugyanúgy ott lesznek benned és emésztenek belülről. Csak rajtad múlik, hogy szembe mersz-e nézni velük, vagy életed végéig ott marad ez a tompa bűntudat benned.
Azt hiszem, muszáj szembenézni ezekkel a problémákkal. Lehet, hogy valamit elrontottunk, és ezt nehéz bevallani. Nehéz kibújni a büszkeségünkből és bocsánatot kérni. De megéri. Nincs nagyobb kincs az őszintéségnél, és még ha nem is volt semmi értelme, legalább te tudod hogy megtetted azt, ami a helyes. Nem tudod befolyásolni, hogy megbocsátanak-e neked vagy sem, vagy hogy mit gondolnak rólad mások. De ha te tisztában vagy azzal, hogy az igaz úton jársz, akkor arról bizony nem téríthet el senki. Ráadásul te is sokkal jobban érzed majd magad, felszabadult lehetsz.
És van, amikor bizony neked kell megtenned az első lépést. Akkor is, ha nem a te hibád volt a konfliktus, és sokáig vártál, hogy az kérjen bocsánatot, aki megbántott téged. De lehet, hogy ő is csak a te megerősítésedre vár. És ha megteszed azt a nagyon nehéz, de csupán egyetlen egy lépést, akkor onnantól már minden megy, mint a karikacsapás. Lehet, hogy nem is kell bocsánatot kérnie senkinek. Csak fogadd el, és ismerd be, hogy igen, megbántottak, de az emberek hibáznak. És bocsáss meg, anélkül is, hogy kérnék. Neked lesz jobb tőle.
Ha elrontottál valamit, kérj bocsánatot és tanulj belőle, ha pedig téged bántottak meg, ne vedd magadra a súlyát. Ne hordozz magadban fölösleges terheket, hiszen a kulcs a boldog, vidám élethez csak benned van, és rajtad múlik, hogy kinyitod-e azt az ajtót és belépsz-e rajta, vissza sem nézve, vagy maradsz ott ahol vagy, és soha nem mozdulsz majd előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése