Döntéseket
hozni nehéz.
Amikor
az eszed mást mond, mint a szíved. És nem tudod, melyiknek higgy. Nem tudod,
melyik lenne a helyes választás.
Amikor
az életed útján hirtelen megállsz, egy helyben toporogsz… Előtted két
lehetőség: jobbra menj, vagy balra? Az eszed jobbra húz, a biztonságos,
kiépített út felé, de te legszívesebben balra fordulnál, az erdei ösvényre, ami
nem tudod, hova vezet. Hogy egyáltalán vezet-e valahova vagy csak az üres és
kietlen vadonban találnád magad, távol az úttól, és már nem találnál vissza
soha többé.
Vajon
megéri kockáztatni? Feladni a biztos boldogságot a kaland, a szenvedély
kedvéért? Engedni a vonzásnak, hogy elcsábítson attól, amit akartál? És ami
megadhatná neked azt, amire szükséged van?
De
közben valahogyan mégis, arra vágysz, amit nem ismersz. Az erdőbe nézve nem
látsz semmit, de tudod, hogy ott kell lennie valahol a fák között, elbújva.
Érzed, hogy ott van, készen arra, hogy megtaláld. Talán csak rád vár. Örökké
bánnád, ha meg sem próbálnád megkeresni. Mégis hogyan szalaszthatnád el a
lehetőséget?
Jobbra,
vagy balra mész? Vállalod a kockázatot, hogy esetleg elbuksz, vagy az
érzéseidet háttérbe szorítva elindulsz a másik irányba?
Hunyd
le a szemed, hozd összhangba a szíved az eszeddel… Hallgasd, mit mondanak.
Semmit?
Furcsaságokat? Értelmetlenségeket? Összevisszaságokat?
Igen.
Én is ezt érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése