"Egyedül
vagyok.
Fejemben
emléked kavarog,
És hogy
miket mondtál,
Amivel az
arcomra oly szép
mosolyt csaltál,
Miközben
belül darabokra
szakítottál.
Csak
nevettem rád,
De közben a szívem már
fájt,
Mert tudtam, neked nem
jelent mást
Ha szemedbe
nézek, mint egy
múló pillantást.
(...)
Ezért fáj, ha véletlen
nézel rám,
Ha hirtelen
szólsz hozzám
És ha úgy
hagysz ott
Hogy az
ajtót becsukod,
Mert olyan
mintha bezártál
volna
Egy
kalitkába,
Ahonnan ki nem
jöhetek soha.
Madárszárnyaim összeborulnak,
Elefántkönnyeim lassan
kicsordulnak.
Oroszlánszívem összefacsartad,
Néha egy
erős tigris is
összeomolhat.
De szemedben
csak egy kisegér
vagyok,
Láthatatlan… jelentéktelen,
Pedig nekem
te a világot
jelented.
Tudom, hogy
egyszer mást kell
keresnem,
De nehéz
elengednem.
Mégis
elmegyek a távolba, messzire
Megsértve, de fejemet
felszegve,
Mint egy
oroszlán sétál a naplemente
tengerébe,
És ahogy egy
madár elrepül a
végtelenbe.
Szabadon.
Csendesen…"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése