"Kezed az én kezemben,
mint tűz egy jeges lélekben.
Mosolyod az arcomon,
mint lábnyomok a friss havon.
Barna szemed megmelenget,
mint kandalló a hideg telet.
Pillantásod felmelegít,
a hűvös széltől megmenekít.
Leheletnyi csókom a szádon,
mint hópehely a szempillámon,
megpihen, hidegen
míg el nem olvad hirtelen.
És könnyeim az arcomra fagynak,
mint ház falára egy nagy jégcsap.
Ha fúj a szél, majd leesik
És sok ezer darabra törik..."
/Ki ez a lány/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése