Téli álom (részlet)

"Kezed az én kezemben,
mint tűz egy jeges lélekben.
Mosolyod az arcomon,
mint lábnyomok a friss havon.

Barna szemed megmelenget,
mint kandalló a hideg telet.
Pillantásod felmelegít,
a hűvös széltől megmenekít.

Leheletnyi csókom a szádon,
mint hópehely a szempillámon,
megpihen, hidegen
míg el nem olvad hirtelen.

És könnyeim az arcomra fagynak,
mint ház falára egy nagy jégcsap.
Ha fúj a szél, majd leesik
És sok ezer darabra törik..."

                                                   /Ki ez a lány/

Egyedül (részlet)

"Egyedül vagyok. 

Fejemben emléked kavarog,

És hogy miket mondtál, 

Amivel az arcomra oly szép mosolyt csaltál,

Miközben belül darabokra szakítottál.

Csak nevettem rád,

De közben a szívem már fájt,

Mert tudtam, neked nem jelent mást

Ha szemedbe nézek, mint egy múló pillantást.

(...)

Ezért fáj, ha véletlen nézel rám,

Ha hirtelen szólsz hozzám

És ha úgy hagysz ott

Hogy az ajtót becsukod,

Mert olyan mintha bezártál volna

Egy kalitkába, 

Ahonnan ki nem jöhetek soha.

Madárszárnyaim összeborulnak,

Elefántkönnyeim lassan kicsordulnak.

Oroszlánszívem összefacsartad,

Néha egy erős tigris is összeomolhat.

De szemedben csak egy kisegér vagyok,

Láthatatlan… jelentéktelen,

Pedig nekem te a világot jelented.

Tudom, hogy egyszer mást kell keresnem,

De nehéz elengednem.

Mégis elmegyek a távolba, messzire

Megsértve, de fejemet felszegve,

Mint egy oroszlán sétál a naplemente tengerébe,

És ahogy egy madár elrepül a végtelenbe.

Szabadon. Csendesen…"